Angyalmobil

2010-09-08T13:04:00.001+01:00

Az angyal szó (angolul: angel, latinul: angelus) eredetileg atlantiszi szóösszetétel: Ang: élet , az El: Isten fénye.szabad fordításban: Élő Istenfény. Az angyalok nevében az -el- végződés arra utal, hogy ők mindennél és mindenkinél közelebb állnak Istenhez.

Alázat
"A valódi szeretet lelki magatartása a mások tiszteletén alapuló mi-központú életszemlélet és az értelmes alázat, ezért a szeretet gyakorlati megnyilvánulása elsősorban az "adni-akarás" vágyában jelenik meg.
Értelmes alázat nem egyenlő:-az álszerény alakoskodással (köntörfalazás, cselszövés.)-a külsődleges formalitással (hajbókolás, kegyeskedés.)-az igazságtalansággal (nem részrehajló)-a kényszerű szolgai lelkülettel (pl. leigázott népek félelmei)-a valós értékek lebecsülésével, vagy lelki önsanyargatással.
A valódi szeretet szerint élő ember nem megy el egy bajban lévő ember mellett. Az értelmes alázata azt jelenti, hogy a rászoruló ember javára önként, szabadon valamennyire háttérbe szorítja saját érdekeit, és a lehetőségeihez képest igyekszik kisegíteniszorult helyzetéből. A szabad akarat természetesen ebben az esetben sem sérülhet. Csak akkor tehetünk bármit is a másikért, ha ezt megengedi. Az értelmes alázat mindig hű marad az igazsághoz, és szeretettel képviseli azt.

Megbocsátás
Valódi szeretet esetén nincs szükség megbocsátásra, mivel a lélek szempontjából azonnal érthetővé válik, miért okoztak neki sérelmet. Az ilyen események az élet részét képezik, hozzátartoznak a tapasztalat-gyűjtéshez. Amikor először valamilyen sérelem ér,az a másik ember hibája. Ha ugyanaz még egyszer megtörténik veled, az már a Te hibád, mert nem tanultál az első esetből. Sérelemnek nevezzük azokat az eseményeket, amikor valaki kellemetlen helyzetbe hozott, azaz valami rosszat tett Veled, pl.:megbántott, megvert, elhagyott, becsapott, kirabolt, hazudott, zsarnokoskodott, stb. A sérelmeket fájdalomként éljük meg. Fájdalom különböző kellemetlen lelki és testi érzetek formájában jelenik meg. A teljesség igénye nélkül, íme néhány lehetőség, amifájdalmat okozhat: Fizikai szinten különféle testi sérülések és betegségek- érzelmileg harag, gyűlölet, düh, sértettség; a gondolatok szintjén kritika, hibáztatás, bosszúvágy stb. Ha sérelem ért, az eqo természetes reakciója, hogy fájdalmat éreztet, ígyhozza tudomásodra, hogy valami életedet hátráltató dolog történt Veled. Önmagadat bünteted, ha valaki tettéért megengeded az egonak, hogy állandóan fájdalmat okozzon Neked, mint Léleknek. Ezen kívül a fájdalom, mint egy torzító szemüveg megakadályozabban, hogy a továbbiakban olyannak lásd ezt az embert, illetve akár környezeted valamennyi tagját, mint amilyenek valójában. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy nem leszel képes valódi szeretet szerint élni az életedet. Engedd el fájdalmadat! Bocsáss megaz embernek, hogy helyreálljon a lelki békéd, és ismét valódi szeretettel olyannak láss benne mindenkit és mindent, amilyenek valójában. Nem kell elfelejtened az ellened elkövetett tettet, vond le belőle a tanulságokat, és a tanulási folyamat részekénttaláld ki, mi a teendőd, hogy ne kerülj ismét hasonló helyzetbe. Ennyi az egész.
Nézzük, milyen jelei vannak, ha valaki még nem bocsátott meg:
-Továbbra is haragszik, neheztel a másikra.-Nem haragszik, de mivel nem dolgozta fel élményt, nem felejti el a másiknak, amit tett. Rendszeresen szóbahozza. Az igazi megbocsátás után sem fájdalmat, sem a felemlegetési kényszert nem érezzük többet. Ismét torzítás nélkül olyannak látjuk a másikat,mint amilyen valójában. Ha a nekünk fájdalmat okozó feldolgozva tettét rájött arra, hogy mi a teendője, hogy ne hibázzon újra a jövőben, akkor éljük vele életünket tovább, mintha mi sem történt volna. Pontosan ugyanazon polcon maradjon szívünkben, mintahol
korábban volt.

Szeretet
A valódi szeretetnek előjeltől függően két ellentéte van: az önzés és az önfeláldozás. Akkor válunk önzővé vagy önfeláldozóvá, ha valami (pl. a tudatalatti) megzavarja helyes értékítéletünket és cselekedeteinket. A valódi szeretet definíciója a következő:Mindenkire és mindenre vonatkozó örökérvényű döntés. A szeretet, a szeretet tárgyától függetlenül létező, a másik, mások valódi érdekeit is figyelembe vevő, semmitől sem függő magas rezgésű attitűd, életfelfogás, életforma és életgyakorlat.
Magától értetődően, szívből ad a másiknak, amit csak lehet. Rendben, de mit és mennyit adjunk? Az önzés definíciója a következő: egónk mérete nagyobb a kelleténél, azaz amikor valaki túlértékeli az "én" vagyis saját személyének fontosságát illetve sajátérdekeinek prioritását. Kérdéses, hogy foglalkozik-e azzal egyáltalán, hogy mi lenne jó másoknak vagy sem. Az önfeláldozás definíciója a következő: egónk mérete kisebb a kelleténél, azaz amikor valaki leértékeli az "én" vagyis saját személyénekfontosságát illetve saját érdekeinek prioritását. Kérdéses, hogy foglalkozik-e azzal egyáltalán, hogy neki személy szerint mi lenne jó vagy sem. Valódi szeretet estén az én-központúság helyett a szemlélet mi-központú. A "mi" egy csoportot jelent, aminkettő vagy több ego együtt értendő. Hogyan lesz cselekedeteink sarokköve a valódi szeretet, mint attitűd?A csoport különböző érdekeinek relatív fontossági sorrendjének, prioritási értékének meghatározása lehet objektív, önző vagy önfeláldozó. Valódi szeretet esetén az egyeztetett célok alapján a mások és saját érdekeink fontossági sorrendjét helyesen,objektíven határoztuk meg. Önzés illetve önfeláldozás mértékéről beszélhetünk annak függvényében, hogy saját érdekeinket mennyire helyeztük előtérbe, illetve, hogy mennyire szorítottuk háttérbe, azaz mennyire tér el értékítéletünk és cselekedetünk azoptimálistól. A valódi szeretet lényegében egy ember szándéknyilatkozata. Ezzel fejezi ki egy ember-jobbító, segítőkész, pozitív, etikus, megerősítő, a másiknak adni akaró beállítottságát. A valódi szeretet az egyetlen igazi hatalom, lelki békénk forrása.Az általunk ismert legmagasabb rezgés, ami felülír minden mást. Ebből származik a szeretet gyógyító hatalma is, ami minden sebet beforraszt, legyen az lelki vagy testi eredetű."
-angyalok üzenete-

2010-09-07T08:06:00.001+01:00

"Szeretem hallgatni azokat a történeteket, amelyeket angyali hangok mesélnek nekem."
/Emily Miller/

2010-08-31T08:41:00.002+01:00

A körülöttünk sürgölődő Angyalok jelenlétének felismerése olyan érzés, mint amikor az árnyékból kilépünk a nap melegébe.

Váratlanul ráébredünk, hogy a gondoskodást olyasvalakitől kapjuk, aki senki másra, egyedül csak ránk vigyáz.

2010-08-16T10:07:00.003+01:00

Az Angyalok szállnak, akár van szárnyuk, akár nincs.

A mennyek ereje repíti őket.

2010-08-05T14:41:00.003+01:00

Lonley
The path you have chosen
A restless road
No turning back

One day you
Will find you light again
Don’t you know
Don’t let go
Be strong

Folow your heart
Let you love lead through the darkness
Back to a place you once knew
I believe, I believe, I believe
In you

Folow your dreams
Be yourself, an angel of kindness
There’s nothing that you can not do
I believe, I believe, I believe
In you

2010-08-05T11:25:00.002+01:00

Nem számít, mennyire magányosnak érezzük magunkat,

majd meglátjuk, hogy nem egyedül utazunk.

2010-08-03T14:01:00.010+01:00

ALTATÓ

Tiszta Hold, csendes Szél
éj sötétje táncra kél
tündér szárnyán itt terem...
Aludj, aludj, Gyermekem...

Fényes Hold, kedves Szél
halld hát kicsim, mit mesél:
"Túl hegyeken, túl tengeren
birodalmát tündéreknek, ott lelem..."
Aludj, aludj, Életem...

Gyémánt Hold, könnyű Szél
ülj hátára és ne félj
szálljunk együtt messze, el...

Aludj, aludj, Kedvesem...

Csendes álmod, ó, be jó
vigyázzon rád Hold Anyó!

Kicsi szemed csukva már
selyem-lelked messze jár...

Piros ajkon álom kél...
röpítsd messze, pajkos Szél!
lássa mind, mit látni kell,
Tündérország oly közel...

Szállj, szállj, messze szállj
siess, Gyöngyöm, meg ne állj
szerelemre, boldogságra
új hazádban rátalálj...

Aludj, aludj, Gyermekem...
Aludj, aludj, Mindenem...
Aludj, aludj, Kedvesem...
Aludj, aludj, Életem...

/Őri István/

2010-08-03T13:21:00.003+01:00

A nap melege olyan lehet egy verőfényes reggelen, mint az angyalok érintése.

2010-07-27T14:55:00.001+01:00

Stars shining bright above you
Night breezes seem to whisper "i love you"
Birds singin’ in the sycamore trees
Dream a little dream of me

Say nighty-night and kiss me
Just hold me tight and tell me you’ll miss me
While I’m alone and blue as can be
Dream a little dream of me
Stars fading but I linger on dear
Still craving your kiss I’m longin’ to linger till dawn dear
Just saying this

Sweet dreams till sunbeams find you
Sweet dreams that leave all worries behind you
But in your dreams whatever they be
Dream a little dream of me

2010-07-26T12:14:00.001+01:00

"Az életben sokkal többen vannak körülöttünk, mint azt érzékelnénk. Ne feledjük, hogy mindenkit védelmez és szeret legalább egyvalaki akit nem láthatunk."

2010-07-26T12:11:00.001+01:00

A hétre Atitól ajánlok: www.vircina.com július 25-ei bejegyzés. ;-) Ölelés!

2010-07-22T12:48:00.001+01:00

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.
/Dale Carnegie /

2010-07-13T14:21:00.003+01:00

Szeretnék veled az esőáztatta utcán táncolni,

s szeretnék veled egy ágyban álmodni.

Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp

mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat.

Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot s, észrevennéd az igazán fontos dolgokat.

Szeretném ha tudnád, hogy a sivatagban is nőhet virág,

s a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.

Szeretném ha velem együtt kitalálnád, hogy suttogva is értem szavad

mert így nincs az a szív amely megszakad.

Szeretném ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,

s kinek néma az élet az is várja a hangokat.

Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,

melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

És végül szeretném ha, már ráncok borítják arcunkat, azt lássam,

hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

2010-07-08T13:32:00.003+01:00

"A lélektárs az, akit Isten Neked teremtett, hogy megélhesd vele együtt a boldogságot lényed mindhárom részében: lélekben, testben, szellemben.

Igen, Ő Létezik :-)"

2010-04-26T14:11:00.003+01:00

Szél. Beszél a szél.

Fülembe súgott.

Szava hívott.

Mikor éj mélyén idetévedtél.

Ó, szél...beszél a szél.

Pihentünk csend szigetén.

Te meg én.

Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.

Szél! Beszél a szél.

Tudom, most tűrni kell,

Hogy a szél vigyen el,

Hiszen úgysincs már,

Ami megkötehtné lépteidet.

Ó, szél...beszél a szél,

S én elhiszem már,

Hogy álom voltál.

2010-04-26T12:20:00.001+01:00

Ó Angyalok kik
tűzből és rubinból születettek,
Vegyetek körül a kora hajnalban égő szeretettel,
Ó , a ragyogva égő szekér
Hűséges Kerubjai, Oszlassátok el a bánat homályát,
Mely elsötétíti az éjszakát.

Ó,Trónusok, a hatalmasok
Valódi támaszai,
Adjátok nekünk az örökkön
Nyugodt élet ajándékát.

Ó, fényes és igaz Uralmak,
Akik rendet teremtettek a káoszból,
Vezessetek az igaz élet útján,
És szabadítsatok meg a sötétségtől,

Ó, Erények, halhatatlan bátorság
És valódi kegy reményei,
Mutassátok a fényes ösvényt
Amely Isten karjaiba vezet.

Ó, a Mindenható Hatalmai,
A mennyek kapuninak őrizői,
Őrizzetek bennünket minden
Sértő és Gyalázó gonosztól.

Ó, Fejedelemségek, akik
Minden harangban énekeltek,
Mutassatok utat vezéreinknek,
Hogy béke legyen a világon.

Ó, Arkangyalok,a Mennyek Seregei,
Lelkünk mélyén gyújtották meg
Az igaz könyörület fényét,
Hogy sorsunkká vált a szeretet.

Ó Angyalok, valódi őrizőink,
Segítsetek jóvá tenni életünket,
hogy veletek osztozhassunk
A mennyek dicsőségének örömeiben.

2010-04-22T15:02:00.001+01:00

“A boldogság által születtek, a boldogság tartja fenn őket, mozdulnak és a boldogságban olvadnak össze. ”

2010-03-26T08:57:00.005Z

Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok
És azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok,

De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék áruld el Nekem!

Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltünthetek,

Hisz annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.

De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.

Hát, mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék áruld el Nekem!

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázs köpenyem

S, hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem.

De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem!

/Szabó Csilla/

2010-03-25T12:04:00.000Z

A kezdetek

A nap ma reggel is ugyanolyan szépen sütött csak éppen a fáradtságtól kimerült szememnek egyáltalán nem tett jót ragyogó fénye. Milyen szép nap. –gondoltam csendben, miközben az átvirrasztott éjszaka járt a fejemben. Aludhattam úgy egy jó órát talán. Most mégis ideje felkelni. Újabb nap áll előttem és még sok a teendő! Mit sok, temérdek!
Kinyújtóztam hát, majd bambán kibámultam az ablakon.
Odakint kedvenc rózsáim hajbókoltak kecsesen a napfénynek. Megcsodáltam szépségüket, és alig vártam, hogy elmerülhessek mennyei illatfelhőjükben.
Elmosolyodtam. Mily kevés is elég hát vidámabb kezdethez!
Papucsba bújva, pizsamában kibandukoltam hozzájuk. Köszöntöttem őket, gyötrelmes mosollyal az arcomon. Búcsúzni mindig kicsit fájdalmas. Ujjbegyeimmel megcirógattam nemes fejüket és mély sóhajjal csak annyit mondtam: - Hiányozni fogtok!
Még egyszer és utoljára szinte beléjük bújva, mélyet szippantottam aromájukból, megköszöntem, hogy anyjuk, nevelőjük és csodálójuk lehettem, s, hogy megannyi szép pillanatot hoztak el jelenlétükkel az életembe.

Visszasiettem a házba, felöltöztem és útnak indultam.
Slampos vagyok ma. – suhant át egy gondolat a külsőmről- miközben az állomás felé igyekeztem. Igen, igen az vagyok. Hiszen el akarok rejtőzni a világ elől erre a napra. Magam elől is el akarok bújni. Ma nem akarok se szép se jó lenni. Csak „fájni” akarok. Fásultnak, elgyötörtnek tűnni mindenki felé. Befelé, kifelé. Mindegy, csak látszódjon és hasogasson.
Karikásak és pirosak a szemeim. Remélem, mindenki látja és tudja is, hogy sírtam. Nem is keveset. Ma smink sincs rajtam. Megmutatok magamból mindent.
Mezítelen az arcom. Támadható és sebezhető vagyok. Magamtól akarok ilyen lenni.
Mert akarom, hogy valaki sajnáljon kicsit, hogy valaki figyeljen rám, hogy valaki öleljen át nagyon!

Ölelés, érintés, figyelem – Istenem, de rég volt őszinte részem ezekből! Egész úton ezen járt az eszem, hogy mikor ölelt, érintett és szentelt figyelmet nekem bárki őszintén, tiszta szándékkal.
Könnyezni kezdtem, bár inkább zokogtam volna. Kinéztem az ablakon és a száguldó tájat szemlélve eszembe jutottak a rózsáim. Milyen szépek is! – gondoltam, s az emlékképeim elmosták a könnyeket. S az út hátralévő részében el tudtam mélyülni a napsütés szépségében.

Az utazásom nem tartott sokáig. A régen látott város szokásos lüktetését produkálta. Gyors volt, zajos és piszkos. Nem szerettem, de ma még e hármas együtthatás sem érdekelt.
Meg is löktek többször; ez az esemény sem térített teljesen magamhoz. Révetegen és ismeretlenül jártam az emberek között. Olyan volt a nagyvárosban létezni, mint egy rémálom, melynek várjuk a végét. Várjuk és reméljük.

Álmélkodásomból egy ismerős hang próbált magamhoz téríteni.
-Drágám, Te vagy az?- kérdezte aggódóan egy kellemes női hang. Kislányom! Kislányom jól vagy? –faggatózott tovább a bájos és finom idősödő hölgy.
Felemeltem a fejem és felé fordultam. Tekintetünk találkozott ugyan de szinte átnéztem rajta, nem is vettem észre.
- Angyalom, nagyon rosszul festesz! – jelentette ki a nő, miközben óvatosan átölelt és magához húzott.
Felsóhajtottam. Meg van a várva várt ölelés. Hurrá! Mégsem érzek semmi felemelőt. Csak azt a fájdalmat, amit néhány napja magamban hordok. Lehajtottam ismét a fejem. Két kezem pedig úgy lógott a testem mellett mintha kezdettől fogva képtelen lett volna a mozgásra.
- Kislányom, mi a baj, mesélj! Gyere, üljünk le ide – folytatta a kalapos hölgy majd egy padra mutatott. Félig átölelve támogatott a felajánlott hely felé. Mielőtt helyet foglaltunk volna alaposan letisztogatta finom puha zsebkendőjével a padot és óvatosan leültetett maga mellé.
- Egy ilyen bájos hölgynek nem szabad így járnia kedvesem. Kezdett bele újra mondókájába.
Ám mivel felőlem semmilyen reakció nem érkezett erre a megállapítására sem, finom kezével arcomat maga felé fordította és homokon csókolt.
A csókja, az érintése, az illata vagy egyszerűen a mozdulata térített átmenetileg magamhoz ma sem tudom.
Fátyolos tekintettel ránéztem és annyit mondtam: - Jó, hogy itt van Genevier. – majd ismét halk zokogásba kezdtem.
- Cssss, kincsem, csssss. – nyugtatott és ringatott karjaiban. Nincsen semmi gond! Ne félj!
Karjaiba bújva, hagytam, hogy óvjon, védjen, féltsen.
- Simon, most azonnal menjen, kérem a kocsiért. A kisasszonyt mielőbb haza kell vinnünk. Menjen, kérem, intézkedjen! – váltott át katonás hangnemre az úri hölgy, és fordult balra egy feketekabátos férfi felé.
Simon a mindig mosolygós sofőr pedig néhány pillanat múlva, elő is állt a csodaszép automobillal.
Kipattant a volán mögül, fekete sapkáját a fejébe nyomta, felöltőjét kihúzta, majd egy tisztes meghajlás után, kinyitotta a hátsó ajtót és Geneviere-rel együtt besegített az autóba.

Elindultunk.
Meredten bámultam a mellettünk elrohanó járműveket, épületeket, tájat. Majd rekedt hangon megkérdeztem, hová megyünk?
- Haza. Haza hozzám. – válaszolt mosolyogva a hölgy.
Hálás és aprócska sóhajtással megköszöntem jóságát. Apró mosolyomra pedig Simon is kacsintott egyet a visszapillantó tükörben.
- Minden rendben lesz kisasszony. – fordult kissé hátra.
- Csak a rózsáim – rebegtem félszegen – a rózsáimmal mi lesz Simon? Tudja milyen hálásak a szép szavakért? Van fogalma mennyi, titkomat őrzik? Minden fájdalmam ők hordozzák. Az álmaimat is. Mi lesz velem nélkülük? S velük mi lesz? – faggattam, kétségbeesve.
- A fájdalmak elmúlnak kisasszony. Az álmok pedig, hmm az álmok pedig gyakorta válnak valóvá. – válaszolt nyugodtan.
- Na és a virágok? – kérdeztem gyermeki ártatlansággal.
- A virágok nyílnak, illatoznak. Álmodják álmainkat, őrzik titkainkat. És amikor gondos kezek, szerető szívek már nem ápolják lényüket, szépségük elmúlik, illatuk elillan, törékeny testük elszárad. Viráglényük átköltözik egy másik virágra és ott kedvesem, ott az ön álmait és titkait az új virágba lehelik. Ettől lesz a virág csodaszép és titokzatos.

2010-03-01T07:33:00.000Z

Mikor az Angyal megjelent Nála
kétszer hajolt meg
először Előtte, aztán mert
temérdek szárnya
nem fér a szobába

így is fele kint maradt a szélbe
mintha ott is állna

úgy kezdett üzenetébe

s nem lehet tudni, honnan vette
e száj a szókat
mert rajta még sosem volt beszéd
a szél elállt, a mindenség alélt
a Kezdet szól így s benne a Vég
aztán csak mondta feledve
hogy otthona az Ég

s Akihez szólt
értette, bár angyalul beszélt...

/Puszta Sándor/

2010-02-01T11:00:00.000Z

Este, ha feljön a hold és kigyullad ezernyi mécses,
Odabent csak egy gyertya ég, gyere aludni édes.
Vár az ágy, s a titkaid, mely elrejtve szívedben él,
Hát hívd elõ és hunyd be a szemed, figyeld, hogy Neked mesél.

Ha hideg az éjjel, vagy kicsi az ágy,
Nyugodtan bújj ide hozzám.
Én majd õrzöm az álmod, csak aludj tovább,
Hát legyen egy szép éjszakád.

Nézlek, s csak kis szíved ver.
Alszol, hogy szemed se rebben.
Tudom, hogy most szép helyen jársz,
Hát õrizlek utadon csendben.
Mosolyod az üzeneted,
Hogy látod már a világot,
Ott messze, hol boldog lehetsz.
Hát legyen hosszú álmod.
/Desperado/

2010-01-11T08:59:00.001Z

Szíved nagy és dicső középpontja hirtelen feltárul majd, mintha villám csapott volna belé; a szeretet rezgésévé válsz,s ez a rezgés oly magasan áll fölötte az emberi mércével mért szeretetnek, hogy a föld egyetlen nyelvében sem találsz elég erős szavakat lefestésére. "
/Ruby Nelson/

2009-12-31T09:11:00.000Z

Súlyos válságainkban, fáradhatatlan kitartásunkban, olyan céljainkban, melyek esetében a mások segítsége szóba sem jöhet, angyalok vannak jelen.
/Ralph Waldo Emerson/

2009-12-30T08:13:00.001Z

A karma lényege, hogy alakulj át, éld úgy az életed, hogy tökéletesedj általa.

2009-12-23T09:58:00.000Z

Legyél a fény, amelyik megszünteti valaki más borús reménytelenségét is!
Legyél a szikra, mely tüzet gyújt a szívekben.
Legyél a melegség, mely védelmet nyújt.
Legyél a szeretet mely átölel.
Szeress, hogy otthonra találj.
Szeress, hogy vissza találj.

2009-12-21T12:26:00.000Z

Kezedet nyugtasd csendben szívemen,

Szemedet hunyd le, álmodj, Kedvesem!

Érezd, hogy most már lelkünk összeér,

Csillagok ívén szállunk, Te meg én!

Odakint illatfelhőt hord a szél,

A Hold is hinti fényét szerteszét.

Dallal hívja a párját egy kismadár,

felszáll az égre, s lelkünk véle száll.

Ó az éj, a bársonyfényű éj,

Tücsökzenétől zendül már a rét,

Ó az éj, az álmunk, jaj de mély,

Libben a lelkünk, s végre hazatér.

/Fekete-Kiss Sándor/

2009-12-19T11:56:00.000Z

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...)
Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel.
Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés.
Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
/Márai Sándor/

2009-12-17T07:35:00.001Z

Csak arra gondolj mindig, hogy ami van, Isten rendelése, és ahol nincs szeretet, oda te vigyél szeretetet, s akkor azt onnan vissza is fogod kapni
- San Juan de la Cruz (Levél Maria de la Encarnaciónak)

2009-12-15T08:59:00.001Z

Aki Istenhez igyekszik, álljon készen arra, hogy mindenről képes legyen lemondani.

2009-12-10T08:03:00.001Z

Égi zene illatosítja az szellőt: lelked kiadta hívó szavát.

2009-12-04T13:47:00.001Z

A felhők az angyalok hordozói, a csillagok az utak, a szemek a válaszkeresők.

2009-12-02T11:39:00.000Z

"- Ez az út nem vezet sehová! - felelte felháborodva.
- Ilyen nincs is, hogy ne vezetne egy út sehová! - nézett rá elkerekedő szemekkel a másik. -Na meg ha nem vezet semerre sem, akkor miért állsz éppen ezen az úton, hmm? Te mondod mindig, hogy akármilyen keskeny is, veszélyes is mégiscsak jó járni rajta. Hiszen szereted próbálgatni mikor szédülsz bele a mélységbe, vagy mikor repülsz éppen a magas hegyek csúcsáig. Nézegeted mi nő körötted, látod az idő múlását és újulását. Ülj már le kicsit és nézz körül, nézz magadra, magadba. Tudod, ne csak nézz, láss is. Lassíts, hova rohansz ha ez az út sehova nem vezet? Akkor meg minek rohanni ha sehova sem mégy igazán?"

2009-12-01T07:27:00.001Z

A szeretet az egyetlen dolog, amit megsokszorozódik, ha az ember pazarlón bánik vele.

2009-11-11T09:55:00.000Z

Hidd el, mit a szívünk csak remélt

Hidd el, s velem álmodni ne félj

Mondd el, mondd mit érzel,

S ha a szó majd elapad,

Úgyis minden rezdülésed

Mint a szél simogat.

Engedd hát közelebb a szíved,

Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.

Hallgatni veled, ennyit kérek!

És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!

Engedd hát közelebb a szíved,

Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.

Csak néhány pillanat hát élvezd,

Hisz holnap rohan majd az életünk tovább

Így jó, értünk kelt fel ma a nap

Így szép, lelkünk rab s mégis szabad

Nem várt béke száll majd vállunkra tudom.

S hogy mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom.

/Egy kóbor dalszöveg/

2009-11-04T06:47:00.001Z

...az élet rövid, a világegyetem közömbösen rideg, apróságokon nem akadok fenn. Én úgy vagyok vele, hogy megértek mindenkit, aki bármilyen módon is, de a lehető legtöbb meleget szeretné összegyűjteni magának benne...

/bcyke/

2009-10-16T08:06:00.000+01:00

Mindennek az előnye egyben a hátránya is.
/saját mottóm:-D/

2009-10-12T12:13:00.001+01:00

"Saját magad és tudatosságod fölött őrködve, meggyújtod azt a lángot, amely felé gyermekeid igyekezni fognak. A fény, amelyet teremtesz, soha nem alszik el. Megmarad egy örök tartományban, hogy elérhető legyen gyermekeid számára egész életükben."

2009-10-07T13:38:00.000+01:00

"Azok dicséretét zengem, akiknek a szíve elfogadja az egyetemes rendet, amelyről csak úgy tűnik, mintha kaotikus és örökké változó lenne. Valójában minden a legapróbb részlet is megtervezett, hogy tökéletesen működjön. Az univerzum tánca az energia örvénylésének és áramlásának soha véget nem érő, boldog ünnepe - magának az életnek a dicsőítése. Csatlakozz ehhez a tánchoz, kedvesem, és élvezd életed történetének rendkívüli hullámait. Ne félj a változásnak vagy veszteségnek tűnő történésektől! Ez csak a közted és a szeretteid közötti energiakapcsolat átmeneti állapota. Fogadd ezt annak bizonyítékaként, hogy élsz! Fogadd legmélyebb érzelmeidet valódi emberi lényeged jeleként!"

2009-10-05T13:46:00.000+01:00

Nemrég még hallottam a nevetésed. Titkon, lopva figyeltem a mosolyod.
Voltál őszinte, félénk, vadóc. Kedélyed hullámzott, mint a viharos tenger.

Nemrég kerestem a tekinteted. Féltél a szemembe nézni. Remélted, elbújhatsz előlem. Bíztál, hogy titkaid sosem fedezem fel. Tévedtél, s én is tévedtem.

Arcod nyitott könyv volt. Beszéded hallgatag, szerény. Személyed harsány és vad.

Tudom, hogy észrevettél, ugyanúgy amint én téged.

Egyszer azt mondtad, olyan akarsz lenni, mint én.
Egyszer azt mondtam, olyan, vagy mint én voltam.

Nem értettél és én nem akartam, hogy megértsd, miért vagyok.

Nem akartam, hogy ráérezz, miért találkozom veled egyre gyakrabban a véletlen folytán.
Nem akartam, mert te is tudtad véletlen nem létezik.

Ma már tudom, hogy féltél tőlem. Féltél, hogy valamit mondani akarok.
Én pedig féltem mondani. Féltél „tőle” és önmagadtól is.

Ma már tudom, hogy el kellett volna mondanom.
Már nem tudom meg, figyeltél-e volna rám.
Nem tudom felfogtad volna-e szavam!?

Csak azt tudom: Fiatal voltál és az is maradtál.

Csak azt tudom, most már vigyáznak rád örökké.
Azt tudom, hogy tovább jutsz utadon.
Tudom, hogy nincs többé fájdalom.

2009-09-30T10:50:00.000+01:00

Amikor megszólal a zene, a külvilág kapuja egy időre bezárul.
Fájdalmasan, lassan elcsendesül minden. Meghalok egy pillanatra és elveszek az örökkévalóság ölelésében.
A lélegzet az, ami vezet.
Egyre magasabbra és mélyebbre is egyszerre. Elmélyedek lelkem tengerében s a hatalmukba kerítő érzések az égig repítenek. Furcsa kettősség jár át.
Kettészakadok. Érzem, ahogy a csontjaim, izmaim, inaim roppannak, megszakadnak, sajognak. Húz egy világ lefelé. Igen, érzem, hogy létezem, érzem, ahogy a világom minden része él, sajog, feszít, súlyt helyez rám, lüktet. Majd ahogy új levegő érkezik és telít, lelkem minden része az égig próbál emelni.

Micsoda kettősség ez, miféle világ? Lelkem, testem börtönében pihen és várja a szabadulást. Mindent megtesz, hogy a húst, a csontot a milliónyi alkotót jóra bírja, fáradhatatlanul tanít, és néha jobban fáj, mint ezernyi seb a testen. Mégis olyan csodás oly ragyogó, hogy a Nap sápadtan bújik el mögötte. Megannyi csillag és az összes létező fénye is kevés ahhoz, hogy ilyen fényességet szüljön. Egy illat, egy hang, egy mozdulat, egy érintés micsoda magasságokba képes emelni a tehetetlen testet, ha a lélek szárnyalni kész!
És a Lélek mindig kész felemelkedni. Felemel. Felemel bármit! Legyen az bármilyen súlyú is. Számára semmi nem lehetetlen.

Lélegzet…inkább Lélek-zet. Újabbra van szüksége, szükségem. Behunyom a szemem. Ismerős tájra repítenek az emlékek.
Ott ülök velük együtt a kedvenc sziklám tetején. A távolban bölcs hegyek peckesen húzzák ki magukat és kémlelnek messziről, vajon látjuk –e királyi méltóságukat?
Balra kristálytiszta vizű tó nyúlik el lustán. Fejét megtámasztja a hegység kapuját őrző két hatalmas sziklatömb. A közelben hulló levelek kergetőznek. A fákon egy-egy apró madár keresi a vacsoráját. Csend honol mindenütt.
Jelen vagyok. Velük vagyok. Egy vagyok.

Szinte hallani lehet, ahogy a levelek halkan elköszönnek egymástól s az otthont, életet adó fától. Utolsó útjukra készülnek, majd egy hirtelen pillanatban alávetik magukat a mélységbe. Útjuk során ringatóznak, nevetnek, játszanak a széllel, a madarakkal. Az ősz vibráló színeibe öltöztetik a tájat. A fa könnyei ők. Gyógyító esőként terítik a talajt. Új élet születik általuk.

A hűvös, lágy szellő megborzolja a hajam. Kinyitom a szemem és egy barna pillangót észlelek. Mozgása egyedivé és meghatározhatóvá teszi. Szemem sarkából követem, de amilyen hamar érkezett, olyan hirtelen el is tűnik s a hulló falevelek között már szem elől is tévesztem. Mint ahogy nem látom már kedvenceimet sem. Dolgukra tértek, de tudom, hogy velem vannak.

A lemenő napot keresem, de hiába. Ma nem várta meg, hogy csodálhassam amint a hegy tetején alámerül a végtelenbe. Itt sötétséget és csendességet hagy maga után, máshol pedig gyönyörködnek néhány pillanat múlva ébredező erejében.

Távolodását érzem a bőrömön. Hűvös lett. Szomorú szívvel nyugtázom, hogy ideje leereszkedni a szikláról és átvágni az ösvényen mielőtt korom sötét nem lesz.
Óvatosan, apró léptekkel haladok. Magas a szikla mégsem félek.
Itt sosem kerít hatalmába a félelem.
Tudom, hogy Gil és ezernyi apró jótevőm, vigyázza minden mozdulatom.

Amint biztonságban megérkezem, még megállok a totem fánál és megköszönöm, hogy intve figyelmezteti az ide látogatókat: micsoda erők járnak erre mostanában. Megkérem, hogy vigyázza a kedvenceimet, s ő nyugtázó bólintással indít utamra. Tudom, hogy sietnem kell.

2009-09-29T11:30:00.000+01:00

Egy angyalnak nincs neve.
De bármely órában előfordulhat, hogy a te nevedet viseli.

/Albrecht Goes/

2009-09-16T20:52:00.000+01:00

Ne állj zokogva síromnál,nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled,
a csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,nem vagyok ott. Nem haltam meg.

2009-09-14T10:16:00.000+01:00

Hiába keríti kőfal, hiába zátja lakat,
Az ártatlannak a börtön békés remetelak.
Szabad vagyok szeretni s a lelkem is szabad,
Ily szabadon nem él más, csak mennyben az angyal had.
/Richard Lovelace/

2009-09-07T12:26:00.000+01:00

Sokan voltunk. A tömegben alig észrevehetően rajzolódott ki alakja. Ezer közül is őt választottam volna, ha engedik.

Eltelt úgy jó másfél óra mire sorra kerültem. Ott állt előttem teljes életnagyságban egyszerű emberi formájában; mégis úgy éreztem van valami különleges benne, ami húz felé.
Miközben a gondolataim cikáztak egymásra néztünk, fürkésztük a másik tekintetét majd illedelmesen meghajoltunk.
A táncos évek adta rutin sem oldotta a feszültségem, hirtelen nem is tudtam mit tegyek, mit kell és illik tennem.

Mintha olvasott volna a gondolataimban. Finoman megfogta a kezem.
Óvatosan közelebb húzott magához. Most vettem csak észre hogy közel másfél méterre álltunk egymástól. Tekintetünk egy pillanatra sem vált el.

Kétszer is tánctartásra szólított fel a vezetőnk, de mi csak fogtuk egymás kezét és mosolyogva néztük a másikat.
A zene elindult és a lábaink helyett a lelkeink keltek útra.
Izgalomba jöttem az érzéstől, ami magával ragadott. Hevesen kalimpált a szívem pedig még mindig egy helyben álltunk.
A koreográfus erőteljes felszólítására sem zökkentett ki minket az ámulatból.
- Gyere velem – ragadta meg a karom és egy határozott mozdulattal kimozdított a helyemről majd a táncteremből.
Kéz a kézben átrohantunk a folyosón, ki az épületből.
- Hová megyünk? –kérdeztem kicsit riadtan.
- Oda-mutatott egy, a közelben árválkodó dombra.
Átszaladt a fejemben, hogy ebben a cipőben oda, képtelen leszek felfutni – de eszmefuttatásom nem fejezhettem be, mert abban a pillanatban felkapott és rohant felfelé a dombtetőre.
Két dolog lepett meg. Az egyik, hogy életemben először nem tiltakozom az ellen, hogy valaki az ölébe kap, a másik pedig, hogy egy cseppet sem látszódott rajta, hogy súlyos teherrel a karjában kaptatott fel egy nem éppen apró dombra.

Filozofálásra ismét nem hagyott időt.
Puhán letett a fűre, és leült velem szembe.
Egy árva szó sem hagyta el a szánkat, ismét elmerültünk egymás tekintetében.
Eltelt úgy tíz perc mikor megszólalt.
- Átölelhetlek?
Bátortalanul bólintottam mire gyengéden, védelmezőn átölelt. Éreztem, ahogy ver a szíve és ő érezte, ahogy az enyém hevesen dobog.
- Szoríts magadhoz és ne engedj el! – kérte vágyakozva és olyan tekintettel nézett rám, mint egy bújós kiscica, aki oltalmazásra vár.

Nem értettem mi történik, de nem is akartam tudni, mindketten átadtuk magunkat a pillanatnak és engedtük, hogy az érzések jöjjenek-menjenek.
Tér és idő megszűnt köröttünk. A szél kacéran cirógatta a bőrünket. Egy-egy erősebb fuvallat ki is billentett az üldögélésből, ilyenkor gyorsan kaptunk a másik után és még szorosabban öleltük egymást.

Elidőztünk a pillanatban.

Egyszer csak lazulni kezdett az ölelés. Visszazuhantam a valóságba.
Már meg sem lepett, hogy nem hagy időt realizálni a történéseket.
Lehunyta szemét és két puha kezével megérintette az arcom. Zavarba jöttem. Nyitott szemmel figyeltem minden rezdülését.
Rám nézett. Tekintetünk találkozott. Újra láthattam a mélységet a szemében és még mindig nem tudtam eldönteni milyen színű a szeme.
-Angyalka vagy! – jelentette ki határozottan.
Elmosolyodtam, de éreztem, ez a mosoly inkább fájdalmas, mint boldog.

Háttal nekem, bevackolta magát az ölembe. Megfogta a kezem és a szívén megpihentette a mozdulatot.
Megszólalt újra:
„Ha álmaid játszanak, veled Meglátod őt és rabul ejt a vágy”
Széles mosolyra váltott és határozottan a szemembe nézett. Két karját immár a nyakam köré fonta.
Elmosolyodtam és megcirógattam az arcát; felszabadult kezeimmel.
Nagyot sóhajtva lehunyta szemeit és hagyta, hogy lágyan megsimogassam.

Feszülten kutattam gondolatai után – vajon mit szeret, mit szeretne, mi esne most jól neki. Aztán láttam amint elengednek arcizmai. Határozottan lassult a légzése. Az álomvilág kapujában táncolt.
Hagytam, hogy az érzéseim vezéreljék a mozdulataimat, ez sokkal természetesebben hatott minden eddigi cselekvésemnél.
Miközben az utolsó nyári napsugarak segítségével cirógattam fáradt arcát, ő gyermeki nyugalommal elszenderült.
Nem lüktetett már az én fejemben sem kérdések hada, nem érdekelt ki ő, honnan jött. Nem érdekelt ki vagyok én, hova tartok. Együtt voltunk, egy boldog tiszta feltételektől mentes szeretet felhőben. Miénk volt a pillanat.

Hogy meddig tartott a révület nem tudom, s hogy mi térített magamhoz arra sem találtam a választ. Talán én is elpilledtem egy kicsit. Talán a lelassult, elnyújtott érintés hatása volt, de újra visszatért a valóságba.
Hálásan felnézett és annyit mondott – Tündér vagy, köszönöm!
Semmit nem tudtam mondani csak mosolyogtam tovább.
Átölelte a derekam, majd kezét a kezemben nyugtatva az arcomhoz ért. Szemeink nem tudták elengedni egymást. Karjaink pedig nem akarták.
- Vissza kell mennünk – törtem meg végül az idilli hangulatot.
- Tudom. – nyugtázta miközben egy puszit lehelt a homlokomra.

2009-08-28T13:32:00.000+01:00

"Értsd meg, ha angyalok súgnak, érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék, minden vágyam, hozzád hív!
Én, a tűz, a véredben forrok én, csak szólj, és szállunk már tovább.
A csönd leszek, míg az éjfél zord egét, egy hulló csillag vágja át."

2009-08-25T09:28:00.001+01:00

Elgondolkodtam kicsoda is ő. Aztán meg azon kicsoda ő nekem. Majd végül azon, én ki vagyok neki?
Csak arra jutottam, hogy valami egészen különleges világ tárul elém amikor a szemébe nézek.
Ismerős méghozzá nagyon-nagyon ismerős.
Hasonlít rám. Már ezt a közhelyet is ellőttem. Persze hogy hasonlít…önmagam látom a tekintetében. Az ő szeme, az ő tekintete, mégis az én életem látom. Miért van ez így?
Vajon ő hogy lát engem? Hogy látja a világot amely körbe vesz, amely őt is átöleli?

Soha nem akartam más szemével kémlelni a világot. Most mégis ,ha egy jótündér megkérdezné mi volna három kívánságom, mindre rávágnám, hogy az Ő szemével látni egy kicsit. Ez az, mire áhítozom!

Látni akarok az ő szemével. Mert látni vágyom a tündéri Vircinát, az ő Vircináját!

Aztán itt belül valami furcsa érzés tölt el. Jól csak a szíveddel látsz.
Mosolyra szalad a szám. Értem már azt hiszem!

Látni akartam az ő szemével. Látni akartam az ő Vircináját. Mert Ő látaj az én Gilemet. Féltékeny vagyok? Igen, azt hiszem.

Aztán a szívembe hasítot a felismerés, hogy de hiszen látom is a tündérkéjét. A szívemmel.
Mert jól csak a szívével lát az ember, ami a szívnek igazán fontos az a szemnek láthatatlan!
Igen, látom a kis tündérkét itt belül. Azaz pontosabban érzem ha itt van. Valami különös hangulatot teremt jelenlétével. Bizsereg és megváltozik a levegő illata. A légzés valahogy könnyebb lesz, a hely tisztább. Igen, ez az ami mindenki számára érezhető.

Aztán a mozdulatait figyeltem. Lassú, megfontolt mozgások. Igazi bölcs féle. Majd ahogy hirtelen rám nézett, tekintetében egy bolondos öreg mackó született. Igen, tudom már Oszvald a morgós lápi medve, neki van hasonlóan nagy és erős keze! Ezek az ő mozdulatai is lehetnének. Persze, Oszvald nem ennyire kifinomult lélek.
Igen, ő most egy olyan hatalmas nagy bundájú maci akihez a gyermekek - bájos mosollyal az arcukon - bújnának. Akinek óvó és szerető karjai sosem fáradnak el...

2009-08-18T13:19:00.000+01:00

It’s time for peace on Earth

I dreamed of rain on my hands

I walk my way every day

It’s so beautiful to smile with you

It’s time to go,

It’s time to hear the rain, yeah You can do that

A new way comes to us

Only if you want you can ignore it

TAYATA OM GATE GATE PARAGATE PARASAMGATE BODHI SOHA

I wanna fly

I wanna dream

To cross like a star all the universe

I wanna live

I wanna feel

Feel it deep inside every night

2009-08-18T08:04:00.001+01:00

"Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,

Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,

Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,

Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem."

Együtt mosolyogni...mindig erre vágytam, s íme, mára teljesült egy álmom!

2009-08-17T10:36:00.001+01:00

Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidöt választottuk.

2009-08-17T08:32:00.000+01:00

Olyan jó szeretni és örömet szerezni Mindnekinek! Köszönöm, hogy az életem részei vagytok! Namaste!

2009-08-13T09:50:00.000+01:00

Angyalokkal álmodtam az éjjel
Bíborszínben pompáztak a fények.
Nem féltem, hisz ott voltál épp velem,
Vágylepellel szőtted át a szívem.

Angyalokkal kacarásztam éjjel
Gyönyörtóban lubickolt a lelkem.
Hozzámbújtál édes nevetéssel,
Szárnyaiddal körbefontad testem.

Angyalokkal táncoltam az éjjel
Gyertyafények szikráztak az égen.
Halk muzsika ringatott el csendben,
Angyalcsókkal ébresztett a reggel…

/Ati/

2009-08-10T08:16:00.000+01:00

A felhők az angyalok hordozói, a csillagok az utak, a szemek a válaszkeresők.

2009-07-29T09:20:00.001+01:00

Szeretni azért, hogy bennünket szeressenek, emberi, de szeretni azért, hogy szeressünk, angyali.
- Alphonse de Lamartine

2009-07-24T09:17:00.001+01:00

A félelem kopogtat az ajtón, a bizalom kinyitja - és senki sincs ott.

2009-07-22T09:54:00.000+01:00

Mikor egy év eltelik, az ember életéből gyakorta végez számadást. Mérleget készít mi az, amit elért és mi az, amit talán hiányként él meg, no és ennek a hiányérzésnek hol rejtőzik a gyökere.
Ma mégis a javaimnak adok hálát, mert azt mondom, mindenem, amire szükségem, igényem van már az enyém.
Hiszen van egy szerető családom, anyukám, apukám. Igazán nagyszerű barátaim vannak, akik lelki társaim, akikre számíthatok bármikor, bármiben. Egészséges vagyok, van hova haza menni, van hol álomra hajtani a fejem. Ruházkodom, étkezem és sportolok. A lelkemben és a szívemben is helyén van minden. Érzek. Teszem ezt minden pillanatban minden sejtemmel. S azt hiszem szeretek is, úgy Isten igazán.

Végre nem csak születésnapomon hallom, hogy Isten éltessen, szeretünk, szeretlek, hiányzol, jó veled – s én nem csak a szokott alkalmakkor mondom, érzem és hiszem ugyan ezeket és még sok minden mást isJ.
Jó úgy ébredni, hogy az ember tudja –szeretve van és szerethet. Jó úgy álomba szenderülni, hogy tudja – várják reggel és ő is várja a többieket.
Jó a mai rohanásban lelassulni kicsit, engedni a pillanatnak, megengedni önmagunkak megélni, átérezni a pillanat szentségét.

Amikor a Nap már nyugovóra tér, az utcák, házak fényei ragyognak apró csillagokként.
Fényességük elűzi a fény természetes hatását. Nincs időnk egymásra, önmagunkra. Nincs lehetőségünk lelassítani. Én nem szeretem a mesterséges fényt. Az otthonom szent hely a lelkem és a testem számára. Az éjszakák-nappalok váltakozását és ritmusosságát meghagyom kívül és belül. Otthon lecsendesedem. Mécseseket gyújtok. Lecsendesít.

A tűz a meleg, a védelem forrását jelképezte és jelképezi ma is. Megnyugvást, gyógyulást és összetartó erőt képvisel.
Nem csak a tudatnak kell a csendesség. A testnek, léleknek is.
A tűznek és meghittségnek Intimitása van. Nagyon mélyre ható. Nem tudsz nem figyelni a párodra, önmagadra. A nő jelképezi a család összetartó erejét. A nőben rejlő tűz fogja össze a családot…
De vajon milyen az a tűz melyet elektromosság táplál? Hiszen a nap végén javarészt tévét néznek az emberek, gyenge elektromos energiát…”amely minden szempontból gyenge!
Elnyeli az időt, teret, csendet és azt éberség nélküli passzivitásba ringat. „-John Kabat Zinn idézete e sor.

Boldog vagyok, hogy az otthonom, a kapcsolataim az eredendő tűz energiáját hordozzák minden manipulációtól mentesen, tisztán. Jó szeretni és szeretve lenni az év minden napján, annak minden pillanatában. Egyszerűen jó létezni és a pillanat részévé válni.

2009-07-15T10:53:00.000+01:00

Most, ó lélek, te minden teremtménynek legszebbike, ki sóvárogva vágysz megtudni, hol lakozik Szeretted, hogy felkeresd Őt és egyesülj Vele, ím eláruljuk neked: te magad vagy az Ő lakozóhelye…Titkos kamrája, rejteke.
- San Juan de la Cruz

2009-07-07T09:45:00.000+01:00

Álmomban jött egy úr valamikor, nagy szakálla volt,
Nem szólt semmit, a hátamra pedig, szárnyakat csatolt,
Rögtön tudtam hogy eljött az idő, itt az alkalom,
Csak azt nem árulta el senki nekem, hogy mi a feladatom,
Hát angyal lettem én aki megteszi, amit lehet,
De főállásban így is a kedvesed...

Hozzád szálltam s a földszinti lakó, megijedt nagyon
Csak azt látta, hogy a lány a hatodikon, kilép az ablakon,
Fáztál kicsit az égen, ám a Hold elringatott
Felhőtakaró volt a paplanod...

Álmomban egy angyal voltam, s minden áldott hajnalon
Az égre írtam nagy betűkkel: SZERETLEK NAGYON!
Csak álmodtam hogy angyal voltam, csalóka álom nem vitás,
De éjjel-nappal, földön-égen, igaz ez a vallomás...

Együtt szálltunk a csillagok után, sok-sok éjszakán
Fentről gömb volt a Föld, rajta csupán csepp az óceán,
Folytatnám még a történetet, de nem tudom tovább,
Úgy ébredtem, hogy érzem a hajad, csillag-illatát.

Hisz itt ülsz velem az ágyon, simogatod az arcomat,
Így a befejezés titok maradt...

Álmomban egy angyal voltam, s minden áldott hajnalon
Az égre írtam nagy betűkkel: SZERETLEK NAGYON!

Csak álmodtam hogy angyal voltam, csalóka álom nem vitás,
De éjjel-nappal, földön-égen, igaz ez a vallomás...
Álmomban egy angyal voltam, s minden áldott hajnalon, az égre írtam nagy betűkkel SZERETLEK NAGYON!

2009-07-03T07:56:00.001+01:00

Az igazság maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az igazságot megkeresni. . .
- Matri Vani

2009-06-30T08:22:00.001+01:00

Csak arra a hangra figyelj, amely hangtalan.

2009-06-24T08:21:00.001+01:00

Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kivül érzékel, megtalálja önmagában is.

2009-06-23T08:01:00.001+01:00

Lelkiismereted méri önzésed öszinteségét. Hallgasd figyelmesen.

2009-06-22T15:11:00.001+01:00

Az óceánhoz hasonlóan az élet is hullámzik, s az árapály jelensége mozgatja. Időzítés kérdése minden, ha tehát felbukkan egy lehetőség, abban a pillanatban fejest kell ugranod bele. Minden, amit előkészületed érdekében tettél, el fog kísérni. Ha habozol vagy késlekedsz, akkor is biztosan feltűnik egy másik lehetőség, ahogyan a víz emelkedik és süllyed árapályok idején. Az óceánhoz hasonlóan az élet is tele van változatossággal és szépséggel. Élvezettel fedezd fel hát változó ritmusát, és hagyd, hogy elmossa kételyeidet.

2009-06-22T15:01:00.001+01:00

Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zürzavart, melynek közepében ülsz.

2009-06-19T08:28:00.001+01:00

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

2009-06-17T08:30:00.001+01:00

Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidöt választottuk.

2009-06-16T12:05:00.000+01:00

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.

2009-06-15T11:55:00.000+01:00

Már ne csak küzdeni kívánjunk, hanem győzni is szeressünk.

2009-06-15T11:38:00.001+01:00

Csak, akik önnön teremtésük körén belül ülnek, azok élnek békében.

2009-06-11T08:40:00.001+01:00

Ezen a világon minden, ami látható, az angyalok gondviselésére van bízva.
- Szent Ágoston

2009-06-08T07:56:00.000+01:00

A gondolat energia. Így nincs nagyobb erő a szavakká vagy képekké formált gondolatoknál. A gyógyítás és az átlényegülés is ezen a spirituálisan átformált energián alapul.

2009-06-05T08:18:00.001+01:00

A csodák nem a természetnek mondanak ellent, hanem csak annak, amit ma a természetről tudunk.
- Szent Ágoston

2009-06-04T07:15:00.001+01:00

Ne törődj vele, mi történik körülötted, csak magadra figyelj. Ha egyensúlyba kerülsz, minden dolog fokozatosan alkalmazkodni kezd az életedhez, és a változások, amelyeket kértél, bekövetkeznek.

2009-06-03T08:48:00.001+01:00

Súlyos válságainkban, fáradhatatlan kitartásunkban, olyan céljainkban, melyek esetében a mások segítsége szóba sem jöhet, angyalok vannak jelen.
- Ralph Waldo Emerson

2009-06-02T12:59:00.001+01:00

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”
/Babits Mihály/

2009-05-27T08:28:00.000+01:00

Kísérletek igazolják, hogy a derűlátók egészségesebbek, boldogabbak és tovább élnek. Várd továbbra is a legjobbat az élettől, és megkapod, amit vártál.

2009-05-22T06:45:00.000+01:00

"Csak arra gondolj mindig, hogy ami van, Isten rendelése, és ahol nincs szeretet, oda te vigyél szeretetet, s akkor azt onnan vissza is fogod kapni:"

- San Juan de la Cruz(Levél Maria de la Encarnaciónak)

2009-05-21T08:31:00.001+01:00

A lélek szakadatlanul tanít, de soha nem ismétli önmagát.

2009-05-19T07:14:00.001+01:00

Szűz Mária üzenete:
A hit fénye világítja meg utadat. Hit nélkül a jövő nagyon félelmetesnek tűnik. Ezért olyan lényeges, hogy minden szükséges lépést megtegyél annak érdekében, hogy elméd és szíved telve legyen hittel. Kérlek, ne add fel önmagadba és másokba vetett reményedet! Vigyázz, hogy a hit gyertyája mindig égjen lelkedben, hiszen már a remény sejtelme is megsemmisítheti a kétségbeesés sötétségét. Legyél a fény, amelyik megszünteti valaki más borús reménytelenségét is! Hiszen ha másokat erősebbé teszel, az nem csak téged, de az egész világot is erősíti.

2009-05-18T08:50:00.001+01:00

"Az élet minősége attól függ hányan mosolyognak körülötted."

2009-05-15T08:39:00.000+01:00

:-)

2009-05-14T08:16:00.000+01:00

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

2009-05-13T07:50:00.000+01:00

Magadat tanítani, lehet, hogy csak fokozatosan kell elkezdened. Ebben az esetben azonban a tudást ne könyvekből, hanem a személyes bölcsességed gazdag kincsestárából tanuld!Ne törődj vele, mi történik körülötted, csak magadra figyelj. Ha egyensúlyba kerülsz, minden dolog fokozatosan alkalmazkodni kezd az életedhez, és a változások, amelyeket kértél, bekövetkeznek.

2009-05-08T08:02:00.000+01:00

Az érzelmek lekötik az energiát és elfoglalják a belső teret, megakadályozva, hogy elérjük a magasabb rezgési frekvenciákat, azaz hogy kapcsolatba kerüljünk a lelkünkkel és az Istenséggel. Ha megadjuk érzelmi testünknek azt a szeretetet és figyelmet, amire szüksége van, akkor megszabadulunk az érzelmek csapdájának szorításából. Így táncolva az érzelmekkel átalakítjuk és visszanyerjük energiájukat, hogy aztán újra felhasználva azokat tovább haladjunk az életben.

2009-05-06T08:07:00.000+01:00

"Ha hű maradsz magadhoz, tudni fogod, hogyan élj."
/Johann Wolfgang Goethe/

2009-04-28T07:58:00.001+01:00

Szabad az, aki megleli a helyes egyensúlyt; egyfelől képes felhasználni az anyagi világ kínálta bőséget és örül neki, másfelől egy pillanatig sem hiszi, hogy ettől függ az élete.

2009-04-28T07:50:00.001+01:00

Ami előttünk és mögöttünk van, az mind semmiség ahhoz képest, ami bennünk van.

2009-04-27T07:22:00.001+01:00

A barátság és az igaz szerelem, olyan mint a táguló horizont. Szárnyat ad a léleknek!

2009-04-24T14:59:00.001+01:00

“A szerelem a legjobb muzsika az élet színpadán. Nélküle örökre dallamtalan lennél az emberiség hatalmas énekkarában."(Roque Schneider )

2009-04-24T06:50:00.000+01:00

A szerelem nem elavult fogalom! A szerelem időtálló elv, amelynek a lényege az elmerülés egy másik emberi lényben megnyilvánuló isteniben. A szerelem játékosság is, a tavasz, a virágok és egy új élet előhírnöke. Ám nem kell párkapcsolatban élned ahhoz, hogy megidézd a szerelmet. Megnyilváníthatod saját magadnak is a nevetésen, a szépségnek való megadáson keresztül, s azzal, hogy megengeded magadnak a "fényűző" élvezeteket.

2009-04-23T07:34:00.001+01:00

Beszélj keveset, szeress nagyon, adj oda mindent és menj fáradhatatlanul előre.

2009-04-22T07:12:00.000+01:00

"Virágzás": Még csak most kezdtél neki a folyamatnak így hát légy türelmes a folyamattal és önmagaddal szemben!

2009-04-21T07:23:00.001+01:00

Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyü ez az áldozat.

2009-04-20T11:53:00.000+01:00

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

2009-04-16T07:11:00.001+01:00

Az életnek nem adhatsz több napot, de a napoknak adhatsz több életet.

2009-04-08T13:02:00.000+01:00

Túl a szivárványon

Néha a Föld, mint egy párás dzsungel,

Szótlan fák közt zord eső szitál,

Lentről felnézek – s ott a fény!

Lebben a felhő, mint egy függöny nyílik,

És a felhőn túl – szép szivárvány;

Nézd, csak nézd az ablakból!

Oda látsz a Nap mögé;

Csak egy lépés, Lásd, az ég!

Távol – túl a szivárvány hét hídján;

Épp úgy, mint a mesékben áll;

Ott a csodatáj!

Távol – szivárvány fényén;

kéklő ég,Téged hív, álmodsz gyermekként,

Úgy, mint egykor rég!

Majd jön egy nap; a felhők futnak,

Megszépül a föld, s a télMajd elszáll!

A bánat csak egy citromcsepp,

A kéményfüst is táncot lejt,

S a fény úgy csábít!

Távol – hétszín szivárvány, énrám vár!

Ott, hol kékmadár szárnyán Csillog a fény, míg száll!

Ha eléri s zivárványt A sok kis madár; Én... miért nem? Mondd, miért?

2009-04-07T10:49:00.000+01:00

A vágyak és a valóság némileg és néha nemileg is eltérnek egymástól, ha csak kicsiben is. /Zz/

2009-04-06T12:13:00.000+01:00

"Nem azért szeretlek, aki vagy, hanem azért akivé válok, amikor Veled vagyok."

2009-03-31T08:10:00.001+01:00

A lélek a legértékesebb részünk, mert képes az igazságot felfogni és szeretni.

2009-03-30T07:48:00.000+01:00

Szeresd magad eléggé ahhoz, hogy nemet mondj, amikor mások igényt tartanak az idődre és az energiádra.
A szolgálat derűs vágya nagyszerű dolog. Ám különbség van aközött, hogy adsz magadból vagy feladod önmagad. Ha mások megsegítése közben fáradtságot, bűntudatot vagy megbántottságot érzel, valójában nem jelentesz segítséget, ugye? Mérgező energiákat fecskendezel a kapcsolatba, ami senkinek nem lehet hasznára. Lépj hátra, és vizsgáld újra a helyzetet! Amint tisztelni kezded a határaidat, mások is figyelembe veszik és elismerik azokat benned és önmagukban egyaránt. Ez tehát az egészséges viselkedés, amelyet másoknak is meg kell tanítanod.

2009-03-24T08:44:00.000Z

"Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is."
Marcus Aurelius